1995. 08. 16- 2004. 10.11.

Csak a jók mennek el,

Ők hagynak el.

S mit ők hoztak el,

Ők viszik el.

Ez nem tünik fel,

míg együtt vagyunk,

csak a jók ünnepén,

hol az égben vagyunk.

A jók mennek el,

s ránk száll az éj, 

Ők hagynak el,

az álmunk övék.

Ez nem tünik fel,

míg együtt vagyunk, 

de a jók ünnepén

találkozunk!

"De jó volt köztetek, és

hogy eljött az utolsó

őszöm, maradtam volna

még ott, hol gazdim lett

hirtelen. Nem tudom

most mi lesz veletek, kik

elkísértetek, csak azt

üzenhetem:

alszom már, de az

ébrenlétben szerettek!"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mennyben van egy hely, melyet úgy hívnak, a Szivárványhíd. Ha meghal egy állat, akit életében szerettek, halála után ide kerül. Itt minden van, mi szem-szájnak ingere, mezők és dombok, barátok, akikkel játszhat, víz, eledel és a nap is süt. Elhunyt barátaink itt jól érezhetik magukat. Minden állat, aki öreg vagy beteg volt, megfiatalodik és egészséges lesz, a sebek begyógyulnak, olyanok lesznek újra, mint fiatalon, ahogy ismertük őket. Játszanak, boldogok, de hiányzik nekik az, akit szerettek, és itt hagytak a Földön, és várják azt a napot, amikor újra találkozhatnak vele. Egyszer minden állat számára eljön ez a nap. Akkor abbahagyja a játékot, szemei vágyakozóan a távolba néznek, remegve áll, majd elkezd futni, gyorsan és még gyorsabban, át a zöld mezőkön. Látni fogod, hogy valaki rohan feléd, és meglátod őt, akit valamikor el kellett engedned magad mellől. Nagyon boldogok lesztek, hogy újra látjátok egymást, és ezután már tényleg nem tud elválasztani benneteket semmi. Örömkönnyek árasztják el az arcodat, védő kezedet ismét ráteheted, simogathatod, belenézhetsz hűséges szemeibe, és újra együtt lehetsz vele, akit elvesztettél, de soha el nem feledtél. És akkor együtt átmentek a Szivárvány hídon.

Megosztás

Link: